A zenei szektorban végzett munka a „koncertgazdaság” koncepciójának megtestesítője, ahol a kereset főként az egyes fellépésektől függ, nem pedig a hosszú távú, stabil szerződésekből, garantált munkajogokkal és biztonsággal. Ez a dinamika nem korlátozódik kizárólag a zenészekre, hanem a szektoron belüli szakemberek széles körét foglalja magában, beleértve a promótereket, jogi szakértőket, technikusokat és adminisztratív személyzetet. A kutatások szerint a zenészek jelentős többsége, több mint 80%-a önálló vállalkozóként működik. Jelentősen hiányoznak azonban az átfogó adatok e független munkavállalók sajátos foglalkoztatási struktúráiról és működési módszereiről. Megfigyelték továbbá, hogy a női zenészek gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, mint férfi társaik.

A kutatások kimutatták, hogy bizonyos kihívások jobban érintik a zenészeket, mint a többi előadóművészet, például a színház és a tánc művészei. Először is, sok zenésznek gyakran további munkákat kell elvállalnia, például tanítani, hogy kielégítse családja anyagi szükségleteit. Ez a kettős felelősség megnehezítheti, hogy megtalálják azt az időt és teret, amelyre saját zenei gyakorlásukhoz és zeneszerzésükhöz szükségesek. Ezen túlmenően, bár ezek a mellékmunkák alapvető biztonságot nyújthatnak, gyakran nem nyújtják a teljesítmény-kötelezettségek és a családi élet egyensúlyához szükséges rugalmasságot, és nehéz döntéseket kényszerítenek a kettő között.

A turnézás (különösen a nemzetközi) egy másik kihívást jelent, különösen az önálló művészek számára, kiszámíthatatlan természete és gyakran merev menetrendje miatt. Ez a probléma még hangsúlyosabbá vált a bezárás alatt, mivel sok zenész kevesebbet vagy egyáltalán nem dolgozott, ami aggodalmakhoz vezetett a háztartások jövedelmével és a szakmai identitásukra gyakorolt hatásával kapcsolatban, különösen azok esetében, akik a gondozási kötelezettségek és az instabil munkahelyi helyzetek között egyensúlyoznak. E kérdések kritikus jellegével szemben úgy tűnik, hogy az előadóművészek egészével, és különösen a gondozási feladatokat ellátó klasszikus zenészekkel kapcsolatos kutatásban észrevehető hiányosságok mutatkoznak.

Ebben a cikkben megpróbáljuk feltárni azokat az egyedi kihívásokat, amelyekkel az anyák szembesülnek a zenei szektorban, és megvizsgáljuk a hatékony támogatási politikákat és a legjobb gyakorlatokat. Nyilvánvaló, hogy a munkalehetőségek biztosításához az egyéneknek erős közösségi hálózatokra és tőkére van szükségük, ami még bonyolultabbá teszi a karrierlehetőségek keresésének és kezelésének folyamatát, gyakran a családi támogatástól függ, hogy megvalósíthatóak legyenek.

II. A klasszikus zenei szektor egyedülálló tája

A mélyen gyökerező hagyományai és fegyelmezett természete miatt gyakran ünnepelt komolyzenei ipar sajátos környezetet teremt az anyaság és a szülői nevelés számára. Szerkezete változatos, zenekarokat, együtteseket, szólóművészeket és oktatási testületeket foglal magába, jellemzően szigorú ütemtervekhez és magas teljesítmény elvárásokhoz. Ezenkívül az ágazat gyakran fenntartja a hagyományos értékeket, ami konzervatívabb nézetekhez vezethet a szülői szerepekkel kapcsolatban. Egy ilyen környezet kihívások elé állítja az anyákat, akik gyakran küzdenek az intenzív próba- és teljesítményigények összeegyeztetésével a családi kötelezettségekkel. Az, hogy az iparág a könyörtelen gyakorlatra és a tökéletesség elérésére összpontosít, tovább terheli az anyákat, akik megpróbálják megőrizni szakmai imázsukat a gyermekgondozási és háztartási feladatok ellátása közben.

Ezen túlmenően, a bevett anyasági politika és az alkalmazkodó munkabeosztások szűkössége számos komolyzenei entitásban tovább fokozza az anyák előtt álló nehézségeket. Az iparág nagy része szabadúszó zenészekből áll, akik általában lemaradnak a munkahelyi stabilitásról és az állandó pozíciókkal járó előnyökről, ami megnehezíti az anyaság és a szakmai karrier közötti egyensúlyt.

Annak ellenére, hogy megbecsült és kifizetődő karriert kínál, a komolyzenei ipar keretei és kulturális normái jelentős akadályokat jelentenek az anyák számára, ezért gondos egyensúlyt kell kialakítani karrierjük és szülői szerepük között.

III. Kihívások, amelyekkel az anyák szembesülnek a klasszikus zenei szektorban

• Munka és magánélet egyensúlya

A munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése a komolyzenei szektorban különösen nagy kihívást jelent a próbák, fellépések és turnék megterhelő jellege miatt. A próbák gyakran hosszú és rendszertelen órákat igényelnek, ami összeütközésbe kerülhet a családi rutinokkal és a gyermekgondozási időbeosztással. Az előadások, különösen a főszezonban, késő éjszakákat vagy kiterjedt utazást igényelhetnek, tovább feszülve a szakmai kötelezettségek és a családi élet közötti kényes egyensúlyt. A túrák még nagyobb kihívást jelentenek, mivel hosszan tartó távolléttel járnak, megzavarják a család dinamikáját, és további érzelmi és logisztikai terheket rónak a háztartási feladatok ellátására hagyott szülőre. Ez az állandó zsonglőrködés az előadó-művészeti pálya kötöttségei és a szülői kötelezettségek között stresszhez és bűntudathoz vezethet, mivel a szülők igyekeznek megfelelni a magas követelményeknek mind szakmai, mind magánéletükben. E kettős szerepek kiegyensúlyozása gyakran támogató hálózatot és rugalmas megállapodásokat igényel, amelyek nem mindig állnak rendelkezésre, így a munka és a magánélet harmonikus egyensúlyára való törekvés jelentős és folyamatos kihívást jelent a szülők számára ebben az igényes iparágban.

• Fizikai és egészségügyi problémák

A komolyzenei szektorban a fizikai és egészségügyi problémák, különösen a terhességgel és a szülés utáni felépüléssel kapcsolatos problémák jelentősen befolyásolják a teljesítményt. A zenészek számára a hangszeren való játék vagy a vezénylés fizikai igénybevétele kihívást jelenthet a terhesség alatt, a testtartás, a légzésszabályozás és az állóképesség megváltozásával együtt. A szülés utáni felépülés is megvan a maga kihívásai, hiszen a komolyzenei előadások fizikai szigorához való visszatérés időigényes, és ellentétes lehet a szakmai kötelezettségvállalások gyors ütemével. Ez az időszak gyakran kényes egyensúlyt tesz szükségessé a test gyógyulásának engedélyezése és a próbák és előadások fizikai követelményeinek kielégítése között. A helyzetet tovább bonyolítja az iparág-specifikus támogatás és megértés hiánya ezen egyedi egészségügyi szükségletek kielégítésére, és gyakran arra hagyja a zenészeket, hogy korlátozott útmutatás vagy szállás mellett kezeljék ezeket a kihívásokat. Ez stresszhez és szorongáshoz vezethet, ami hatással van egészségükre és teljesítményük minőségére is.

• C. Munkabiztonság és szabadúszó munka

A közelmúltban megjelent jelentések rávilágítottak azokra a bizonyos tényezőkre, amelyek hozzájárulnak a munkahelyi bizonytalansághoz és a bizonytalan helyzetekhez, amelyekkel különösen az anyák szembesülnek. Sok művésznő megosztotta közös tapasztalatát, amikor a terhessége miatt elveszítette a szerződését, mert úgy ítélték meg, hogy nem néznek ki jól a színpadon. Annak ellenére, hogy sokan jogi lépéseket fontolgattak szerződésszegés miatt, a szűk közösségben bekövetkezett következményektől tartva végül az intézkedés ellen döntöttek. Ez az érzés sok női művésznél gyakori, akik a lehetőségek jelentős csökkenését mondják, amint megváltoztak személyes körülményeik, és vonakodnak megszólalni, mert attól tartanak, hogy kiközösítik vagy kiszorítják őket.

Ráadásul az időbeosztás gyakran ingadozó és szervezetlen jellege még nehezebbé teszi a fiatal anyák számára a munkalehetőségek elfogadását. Nem ritka, hogy a művészek heteket töltenek fizetés nélküli próbákon, és csak az előadás után kapják meg a fizetést, ami komoly kihívást jelent a gyermekfelügyelet számára.

• D. Nemi torzítás és sztereotípiák

A komolyzenei szektorban a nemi elfogultság és a sztereotípiák, különösen az anyasággal kapcsolatosak, további jelentős kihívásokat jelentenek. A kulturális felfogások gyakran a hagyományos nézetek felé hajlanak, ahol az anyaságot az ezen az igényes területen elvárható szakmai elhivatottság gátjaként tekintik. Nem ritka az anyákkal szembeni szakmai elfogultság a klasszikus zenében, és az a feltételezés, hogy a művészet iránti elkötelezettségük alábbhagyhat, ha gyermekeik születnek. Ez a sztereotípia kevesebb lehetőséghez vezethet, mivel az anyákat figyelmen kívül hagyhatják a kihívást jelentő darabok vagy kiemelkedő szerepek miatt, mivel feltételezik, hogy családi kötelezettségeik összezavarják szakmai kötelezettségeiket. Az ilyen torzítások túlmutatnak a teljesítménylehetőségeken, és hatással vannak a hálózatépítésre és a karrierlehetőségekre. Az ágazat versengő jellege ezekkel a megrögzött torzításokkal párosulva olyan környezetet teremt, ahol az anyák gyakran úgy érzik, keményebben kell dolgozniuk, hogy bizonyítsák elhivatottságukat és képességeiket, állandósítva az egyenlőtlenségek körforgását és megerősítve az elavult sztereotípiákat, amelyek alábecsülik az anyák szakmai hozzájárulását a klasszikus zene világában. .

• E. Gyermekgondozás és családsegítés

Amint arról korábban szó esett, a gyermekgondozás és a családtámogatás jelentős kihívásokat jelent, különösen a kismamák számára. A próbák, fellépések és túrák rendszertelen és megerőltető ütemezése ijesztő feladattá teszi a megfelelő gyermekfelügyelet megtalálását. A hagyományos irodai munkákkal ellentétben a klasszikus zenészek gyakran igényelnek gyermekfelügyeletet nem szokványos órákban, beleértve az esti és a hétvégéket is, amikor a legtöbb gyermekgondozási szolgáltatás nem elérhető vagy drágább. Ezenkívül a teljesítmény ütemezésének kiszámíthatatlansága azt jelenti, hogy a gyermekgondozási igények rövid időn belül megváltozhatnak, ami tovább bonyolítja a megállapodásokat. A turnézó zenészek esetében még összetettebb a helyzet, hiszen vagy utazásbarát gyermekfelügyeleti megoldásokat igényelnek, vagy otthon, huzamosabb ideig megbízható gondozást. Az ágazatspecifikus támogatás hiánya, mint például a helyszíni gyermekgondozási létesítmények vagy a gyermekgondozási szolgáltatókkal való partnerség, súlyosbítja ezeket a kihívásokat. Ez a helyzet gyakran aránytalanul nagy terhet ró az anyákra, akik azon tapasztalhatják, hogy korlátozzák szakmai elköteleződésüket, vagy karrierjük kudarcokkal szembesülhetnek, mivel nehézségekbe ütközik a megbízható és rugalmas, a klasszikus zenei szektorban szakmájuk egyedi igényeihez igazodó gyermekgondozás biztosítása.

IV. Vonatkozó jelentések és tanulmányok

Szerencsére manapság egyre több kutatás foglalkozik a szülői szerep kihívásaival a komolyzenei szektorban. A legtöbb tanulmány a komolyzenei iparban tapasztalható nemek közötti egyenlőtlenségekkel is foglalkozott, miközben megújult az érdeklődés az anyaság művészeti karrierre gyakorolt hatásának tanulmányozása iránt. Ezek közé tartozik a legutóbbi jelentés ‘A Bittersweet Symphony’, led by Parents & Carers in Performing Arts (PiPA) and Birkbeck, University of London, which looks into the experience of working lives and caring duties in classical music. Predictably, research findings reveal the risk of a talent exodus as vulnerable parents & carers in crisis report profound impact on income and wellbeing.

Ráadásul az On the Move legújabb munkájaCultural Mobility Flows’, feltárja a kulturális mobilitás és a szülői felelősség közötti feszültségeket az EU-ban és nemzetközi szinten. Tekintettel arra, hogy a transznacionális együttműködés és mobilitás a művészek és kulturális szakemberek pályájának szerves részét képezi, a tanulmány azt próbálja megvizsgálni, hogy a kulturális ökoszisztéma hogyan tekinti és kezeli a szülőséget, különösen a nők esetében a kreatív értéklánc különböző szakaszaiban.

V. Ajánlások a jövőre nézve

Az alábbiakban néhány ajánlást és javaslatot adunk az egész iparágra kiterjedő változtatásokhoz, amelyek az anyák jobb támogatását szolgálják. Mi több, úgy gondoljuk, hogy a döntéshozók, az iparági vezetők és az egyes zenészek szerepét a változás előmozdításában nem lehet túlbecsülni.

• A bevált gyakorlatok megosztása és a haladó ütemezés javítása

A komolyzenei szektorban működő szervezeteknek együtt kell működniük olyan szervezetek képviselőivel, amelyek strukturált ütemezésükről és előzetes értesítéseikről ismertek, beleértve a családbarátabb próbaidőpontok elfogadását. Értékes lehet, ha betekintést nyerünk a színházi szektorban az elmúlt öt évben elért eredményekből. A következő lépés a fejlettebb ütemezéshez szükséges rendszerek kidolgozása, és úgy gondoljuk, hogy ez nem csak a szülők és a gondozók, hanem minden érintett számára kulcsfontosságú.

• Rugalmas munkabeosztás

A komolyzenei szektorban nem jellemzőek a rugalmas munkabeosztás, és általánosan vonakodnak a munkáltatóktól támogatást kérni e tekintetben. Az olyan esetekből származó bevált gyakorlatok megosztása, amelyekben a formális és informális rugalmasságot is hatékonyan alkalmazták, elősegítheti a szélesebb körű elfogadást. A rugalmasabb és agilisabb munkamódszerek alkalmazása háromszoros előnnyel járhat: javíthatja az egyének életét, javíthatja a szervezeti hatékonyságot, és hozzájárulhat a társadalomhoz a klasszikus zene befogadóbbá tételével. Az ágazatnak terjesztenie kell a kiemelkedő személyiségek sikertörténeteit, akik példát mutatnak a rugalmas munkavégzés előnyeire, megerősítve azt az elképzelést, hogy az mindenki számára előnyös.

• Holisztikusabb karriertervezés a zeneoktatás során

A jelentések következetesen azt mutatják, hogy az egyéneknek gyakran fel kell áldozniuk karrierjük bizonyos aspektusait, amikor szülőkké válnak, és művészi képességeik bizonyos életszakaszokban néha háttérbe szorulnak, hogy állandó jövedelmet tartsanak fenn. A karriertervezés fontos előrelépése, amely már a felsőoktatás része, a gyakorlati támogatás és útmutatás beépítése lenne az általános életcélok kezeléséhez. A személyes felelősségek, a gondozás és a családi kötelezettségek egyensúlyáról szóló tájékoztatás mindenkit jobban felkészítene a komolyzenei karrier realitására. Előmozdítaná az egyenlő hálózatépítési lehetőségeket és kezelné a társadalmi tőkéhez való hozzáférés korai szakaszában tapasztalható egyenlőtlenségeket.

• Kisebb szervezetek és szabadúszók nagyobb támogatása

A kutatások azt mutatják, hogy az ágazatot változatos munkarend jellemzi, és egyes szervezetek haladóbb gyakorlatokat folytatnak. Különösen a kis szervezeteknek van szükségük célzottabb támogatásra és pénzügyi segítségre a művészeti hozzájárulások széles körének fenntartásához és a kulturális javak védelméhez.

Egy másik kérdés, hogy jelenleg az önálló vállalkozó apákat kizárják az apasági támogatásból és a megosztott szülői szabadságból. Egy egyszerű folyamat létrehozása a szabadúszók számára az olyan ellátásokhoz, mint az apasági támogatás és a megosztott szülői szabadság, lehetővé tenné, hogy a szabadúszó apák egyenlőbben osszák meg a gondozási feladatokat. Ez a változás a szabadúszó partnerrel rendelkező anyáknak is nagyobb rugalmasságot biztosítana annak eldöntésében, hogy mikor és hogyan térjenek vissza dolgozni. Ezenkívül segíthet csökkenteni a jelentős bérszakadékot, amellyel gyakran szembesülnek a szabadúszó anyák.

VI. Következtetés

A komolyzenei szektor egyedülálló kihívások elé állítja a szülőket, különösen az anyákat. A próbák, előadások és turnék megterhelő jellege rendkívül megnehezíti a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtését, ami gyakran karrieráldozatokhoz és a művészi képességek megsértéséhez vezet a kulcsfontosságú életszakaszokban. A fizikai és egészségügyi problémák, különösen a terhességgel és a szülés utáni felépüléssel kapcsolatban, jelentősen befolyásolják a teljesítményt, és gyakran nem támogatják őket megfelelően az iparágon belül.

A nemi elfogultság és a sztereotípiák tovább súlyosbítják ezeket a kihívásokat, mivel a kulturális felfogások és az anyasággal szembeni szakmai elfogultságok csökkentik a lehetőségeket és a karrier előrehaladását. A megfelelő gyermekgondozási lehetőségek megtalálásának nehézségei a zenészek rendszertelen és kiszámíthatatlan órabeosztása miatt további terheket rónak a szülőkre, akadályozva a szakmai lehetőségekben való teljes körű részvételt.

Ráadásul a formális anyasági politika és a rugalmas munkabeosztás hiánya, különösen a szabadúszó zenészek esetében, bonyolítja a helyzetet. A támogatás hiánya nemcsak az egyes zenészeket érinti, hanem a komolyzenei ipar sokszínűségére és inkluzivitására is kiterjedtebb következményekkel jár.

Ez a cikk megpróbált átfogó keretet nyújtani a szülői nevelés és az új anyaság sokrétű kérdéseinek megvitatásához a komolyzenei szektorban, rávilágítva a kihívásokra és a lehetséges megoldásokra a legjobb gyakorlatokon és támogató politikákon keresztül. E problémák megoldása rendszerszintű változtatásokat és támogatóbb megközelítést igényel, ideértve a felsőoktatáson belüli jobb karriertervezést és életvezetési útmutatást, hogy a szülők, és különösen az anyák boldogulhassanak szakmai és magánéletükben egyaránt.