A mai társadalomban a menedzsment minden gazdasági ágazatban alapvető elem. Ha rosszul végzik, pénzügyi vagy hírnévbeli károkat okozhat egy vállalatnak, pénzintézetnek vagy szervezetnek. Ugyanakkor a menedzsmentet a menedzselt intézmény típusa, a szektor, amelyben működik, és a menedzser által a siker felé irányított egyének típusa szerint személyre szabottan kell kialakítani. Esetünkben művészekről van szó, akik gyakran temperamentumosak és néha félreérthetők, és nagyobb figyelmet igényelnek egy mérnökhöz, orvoshoz vagy tanárhoz képest.
A fentiek alapján a következő kérdés merül fel: mennyiben különbözik a kulturális menedzsment a menedzsment más formáitól? Erre a kérdésre bizonyára nem lehet tömören válaszolni, ezért fokozatosan tárjuk fel, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy kulturális intézményt irányító menedzsernek.
Először is, meg kell értenünk, hogy a kulturális intézmények két kategóriába sorolhatók: az államilag finanszírozott intézmények, amelyeket a nemzeti hatóságok vagy egy adott ország kormánya támogat anyagilag, és a magánintézmények, amelyek a helyszínen jelen lévő közönség segítségével önfinanszírozóak.
Bár a különbségek első pillantásra nem tűnnek jelentősnek, a finanszírozás forrása a legnagyobb kihívás, amellyel egy kulturális intézményvezetőnek szembe kell néznie. Mindkét esetben a közönség mindkét kategória lételemét jelenti, és az igazgató által meghatározott jegyár a zavartalan működés kiindulópontja. Elgondolkodhatna azon, hogy miért nem a program összeállítása, a művészek kiválasztása vagy a koncertterem berendezése az első lépés. A válasz egyszerű: mindezeket a tényezőket azután kell meghatározni, hogy tudjuk, a közönség mennyit hajlandó fizetni egy jegyért, és milyen gyakran engedheti meg magának a jegyvásárlást.
A kulturális intézménybe belépő művészeket a koncert helyszínéül szolgáló város pénzügyi lehetőségei, valamint a társadalmi sajátosságok alapján választják ki. Ezért a menedzsernek meg kell határoznia a megfelelő jegyárakat, és arányosan kell elosztania a bevételeket a művészek között, biztosítva fellépéseik méltányos pénzügyi megbecsülését.
Ezzel párhuzamosan a jegyárat gondosan ki kell számítani, figyelembe véve a koncertterem adminisztratív költségeit, felszereltségét, színpadi terét és ülőhelyeit. Ezek az elemek fontos szempontok a művészek számára, amikor elfogadják, hogy egy adott helyszínen lépjenek fel.
Eddig is megfigyelhettük, hogy egy menedzser előtt más kihívások állnak, mint egy termelésre támaszkodó vállalat előtt. Egy kulturális intézmény esetében a közönségnek kínált végtermék nem fizikai, hanem emberi és szellemi élmény, amelyet nehéz értékelni, mivel többről van szó, mint a termelési költségekről és a profitról.
Túljutva ezen a kezdeti lépésen, feltételezve, hogy a dolgok kellőképpen tisztázódtak, beszéljünk röviden a művészekről. Mint korábban említettük, ők természetüknél fogva temperamentumosak és néha eléggé igényesek, akár az intézmény állandó alkalmazottai, akár bizonyos eseményekre meghívott vendégek.
Minden művésznek megvan a saját látásmódja, különösen, ha világszínvonalú művészekről van szó, és a közönség éppen e tulajdonsága miatt akarja látni őket. Mi történik azonban, ha egy művész valami újat akar bemutatni, vagy új személyes megközelítésekkel akar kísérletezni a közönségnek? Ebben az esetben az intézményvezető lép a képbe. Meg kell értenie a közönségét, és ami a legfontosabb, előre kell látnia a koncertteremben jelen lévő közönség reakcióját. A művésszel együtt döntik el, hogy az "új termék" alkalmas-e a meglévő közönségnek való bemutatásra. Nyilvánvalóvá válik, hogy ilyen körülmények között a menedzsernek kihívást jelentő feladata van, amikor a művésszel tárgyalásokat folytat, különösen, ha ismét a "Meg nem értett művész" általános jellemzőire utalunk.
Végül, de nem utolsósorban, mind a köz-, mind a magánintézmények esetében a társadalomban, valamint a médiában és a közösségi médiában való hírnév rendkívül fontos. A technológiai fejlődésnek köszönhetően még a kultúra is az online térbe került, pontosabban annak népszerűsítése. A promóció tekintetében azonban az online környezet olyan életképes megoldássá válik, amelyet a kulturális intézményeknek magukévá kell tenniük. A promóció, a közönséggel való kommunikáció, sőt a sajtóval való kommunikáció is kihívást jelent a menedzserek számára, mivel e szempontok hibás végrehajtása negatívan hathat az egész intézményre, ami potenciálisan katasztrofális következményekkel járhat.
Ez csak néhány a kulturális menedzsment kihívásai és sajátosságai közül. Ha mindet bemutatnánk, több kötetes sorozatba kellene kezdenünk. Ezek azonban a legfontosabbak, és ezekből kiindulva megragadhatjuk a különbséget a kulturális intézményt szervező menedzser és bármely más típusú vállalatot vagy szervezetet vezető menedzser között, aki a profit klasszikus eszméjét követi, és mindent a termelési költségekhez köt.
Abban a reményben, hogy felkeltettük az Önök figyelmét, szeretnénk bejelenteni, hogy ebben a rovatban több beszámolót és interjút fogunk közölni intézményvezetőkkel, sőt művészekkel is, akik személyes tapasztalataikat tárják fel.
A témával kapcsolatos további információkért tekintse meg ezeket a linkeket:
