Ami talán a legfontosabb lehet egy muzsikus számára az az, hogy kihasználja a hivatásából adódó nemzetköziségét. Érdemes lehet az anyanyelvén kívül akár angolul is posztolni, hashtageket használni, rövid videókat készíteni. Mindemellett nem kell túlgondolni a dolgot, fontos, hogy ezek a megnyilvánulások lényegretörőek legyenek, ne terjengősek, mert a cél az, hogy átmenjen az üzenet.
A kezdeteknél érdemes bekövetni azokat az akár általunk nagyra tartott kollégáinkat, akiknek stílusa, világa, humora a legközelebb áll az általunk elképzelt legideálisabbhoz. Jó lehet belőlük kiindulni, megfigyelni, mi tetszik bennük, mi fogott meg minket, miért pörgetjük a posztjaikat. Ha például azon kapjuk magunkat, hogy azt nézegetjük, ahogy a rendszeresen turnézó zenész kolléga utazós élményeit is megosztja a koncertjei mellett, és ez elnyeri a tetszésünket, akkor talán érdemes lesz ezt a saját felületekre is átörökíteni. Persze mindig fontos, hogy ebben önazonosak maradjunk, és inkább csak inspirálódjunk, ne vegyünk magunkra tőlünk távol álló manírokat, mert az soha nem célravezető.
Természetesen a legjobb az, ha a közösségi felületeken megjelenő tartalmaid inkább a hivatásodhoz köthetők, a már említett, akár kis kreativitással, humorral, kulisszatitkokkal ellátott posztokból állnak az esetek döntő többségében. Néha azonban szabad egy kis személyességet, - ha a családtagjaid nem bánják - egy-két személyesebb posztot is kitenned, hiszen ezzel emberibb, barátságosabb lesz a hangulat a közösségi oldalaidon.
Összegezve tehát: nyilván az a legjobb, ha önmagadból indulsz ki, magadból inspirálódsz, a téged ért hatásokat dolgozod fel nap, mint nap. Egy azonban biztos: sajnos elkerülhetetlen a self branding, így a lehető legjobban akkor jársz, ha mielőbb elkezded, és megszokod, hogy naponta foglalkozol a közösségi média felületeiddel.
Fogd fel úgy, mint egy házi feladatot, ami kizárólag megtérülni tud, és a saját érdekeidet szolgálja, hiszen láthatóvá, elérhetővé tesz.
Íme néhány igazán jó példa a klasszikus zene világából:
