The Classical ME conference in Timișoara concluded on November 6, where I had a conversation with Dávid Zsoldos, the versatile founder and CEO of Papageno.

Szakmai pályafutása során széles körű tapasztalatot szerzett különböző területeken. A zene, a média és az üzleti élet területe befolyásolta egymást valamilyen módon?

Kezdetben koncertzongorista pályára készültem, és az utam ígéretesnek tűnt. Tizennyolc éves koromra már jelentős szólókoncerteket adtam szerte a világon, Moszkvától Los Angelesig. A zene nemcsak a szenvedélyem volt, hanem az út is, amelyen járni akartam, és a világ, amelyben élni akartam. Egy sajnálatos baleset azonban arra kényszerített, hogy rájöjjek, talán nem a hivatásos zongorista lét a végzetem.

Sok tanárom próbált a zenekari karmesteri pálya felé terelni. Valami azonban mindig hiányzott számomra ebből a szerepkörből. Nem találtam meg azt a közvetlen kapcsolatot a zenével, amit a zongorázásban éreztem. Ráadásul hiányzott az a képességem, hogy a fülemben csengő zenei gondolatokat közvetlenül és bensőségesen kifejezzem a hangszeren, amit a karmesterség sajnos nem tett lehetővé számomra.

Ha jól értem, ekkor fordultál a zene tudományos megközelítése felé. Hogyan jött ez az ötlet?

Pontosan. Egyik tanárom, Batta András biztatott, hogy fedezzem fel a zenetudomány világát, mondván, hogy jó "szellemi képességekkel" rendelkezem. Akkoriban még csak halvány elképzelésem volt arról, hogy ez a terület mivel jár, így nem voltam teljesen tisztában a benne rejlő lehetőségekkel. Mindazonáltal az olvasás iránti szeretetem, amelyet apám, aki író volt, gyermekkoromtól kezdve belém nevelt, jelentős szerepet játszott a döntésemben.

Emellett fiatalon belevágtál az üzleti életbe is.

Igen, így van. Hamarosan ajánlatot kaptam, hogy egy startup cég - egy online zenei hírportál, a Zenefórum - vezérigazgatójaként dolgozzak. Ez 2000-ben volt, ha jól emlékszem - egy teljesen más korszak volt, amikor a legnagyobb sebességű internet egy drága 128 kbps-os ADSL volt, és olyan böngészőkkel, mint a Netscape Navigator és a korai Internet Explorer.

Később, 2012-ben megalapította a Papagenót, és azóta a vállalat vezérigazgatója. Ön szerint melyek a legnagyobb digitális kihívások, amelyekkel a médiumok manapság szembesülnek?

A technikai és digitális fejlődés útja döntő fontosságú és izgalmas. Napjainkban a mobiltelefonok nélkülözhetetlen eszközök, amelyek megalapozták az egész digitális forradalmat. Ezekhez a változásokhoz való alkalmazkodás senkinek sem volt könnyű feladat. A bomlasztó technológia térhódításával társadalmi szokásaink alapvető átalakuláson mentek keresztül. Ma már másképp kezeljük a pénzügyeinket, különböző platformok segítségével csevegünk - akár csetelni is tudunk -, különböző eszközökkel fotózunk, és új módon fogyasztunk zenét. A mobileszközök átvették az emberi interakciók jelentős részét, mégis úgy tűnik, hogy a klasszikus zene - más előadóművészetekkel együtt - még mindig nem használja ki az ezekben az eszközökben rejlő lehetőségeket. És ennek oka van...

Hogy érti ezt?

A képernyőkre és eszközökre erősen támaszkodó generáció megszólítása szinte lehetetlen anélkül, hogy mi magunk is használnánk ezeket az eszközöket és platformokat. A fő probléma az, hogy ezek a szempontok némileg nem illeszkednek a klasszikus zenei élményhez. Ha figyelembe vesszük a közösségi média trendjeit, nyilvánvaló, hogy a vizuális tartalmak egyre inkább dominálnak, ugyanakkor a felhasználók által az egyes üzenetek fogyasztására szánt idő egyre csökken. A mobileszköz rengeteg élvezetes élményt kínál a felhasználóknak, mint például a vicces videók és a stand-up comedy. Ezzel szemben egy opera közvetítése soha nem lesz olyan élvezetes egy okostelefonon, és valószínűleg még egy monitoron sem.

Csak azt akarom mondani, hogy nagy kihívás az eszközök sokaságából kiválasztani, hogy mi alkalmas a klasszikus zene és az opera üzeneteinek közvetítésére, és mi kevésbé alkalmas. Természetesen ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló digitális eszközöket és platformokat, de nem szabad elfelejteni, hogy a tartalom kizárólag mobilkompatibilitáshoz való igazítása veszélyeztetheti a művészeti forma lényegét.

Hogyan viszonyítaná korábbi gondolatait ahhoz, amit egy 2016-os interjúban említett, amikor azt tanácsolta, hogy a különböző operaelőadások során ne "vezessük múzeumba a közönséget"? Ön szerint hogyan lehet egy zenei előadást új, egyéni értékekkel gazdagítani?

A kérdés továbbra is rendkívül aktuális, és gyakran felmerül. A rendezői opera megjelenése óta folyamatosan két különböző nézőpont ütközik egymással. Az egyik oldalon vannak azok, akik az operát egy 19. századi pompás képeskönyvként kívánják a közönség elé tárni, míg a másik oldalon folyamatosan új értelmezések jelennek meg. Úgy vélem, hogy alapvetően tudomásul kell vennünk és el kell ismernünk, hogy nincs egyetlen végleges, igazi rendezői értelmezése egy operának, amely magában foglalja mind a színpadi, mind a zenei elképzeléseket. Szerintem rengeteg La bohèmes és Varázsfuvola harmonikusan megfér egymás mellett. Valójában az teszi izgalmassá és színessé az egész helyzetet, hogy a különböző rendezőknek különböző elképzeléseik és koncepcióik vannak egy-egy darabról. Következésképpen minden előadáson más-más üzenet kerül a középpontba, illetve háttérbe. Egy remekmű éppen azért mestermű, mert sokféle értelmezésnek ad helyet.

Mesélne nekünk arról, hogyan teremtett kapcsolatot nemzetközi partnerekkel, ami lehetővé tette, hogy ma itt legyen Temesváron, a Classical ME konferencián?

Először Temesváron találkoztam Ovidiu Andriș-szal, a Banatul Filharmónia igazgatójával és az esemény ötletgazdájával. Volt szerencsém meghívni őt a Bach 2 Future konferenciánkra, és örömmel látom, hogy ez az élmény volt az egyik közvetlen motivációja annak, hogy elindítsa a Classical ME konferenciákat. 

Ha összehasonlítom az idei Klasszikus ME konferenciát az előzővel, úgy éreztem, hogy a szervezés szorosabb. A fejlődés minden szempontból nyilvánvaló és érezhető volt. Őszintén remélem, hogy ez a növekedés a jövőben is folytatódni fog. Véleményem szerint ezt az utat követve a rendezvény néhány éven belül a régió - vagy talán egész Európa - egyik legjelentősebb találkozójává válhat.

Természetesen számos kérdés, probléma és egyéni megoldás került megvitatásra a klasszikus zene kihívásaival kapcsolatban a digitális világban. Ön szerint milyen konkrét kihívásokkal kell szembenéznie a mai klasszikus zenei iparnak, és milyen egyéni megoldások vannak?

Korábban már beszéltünk a digitális forradalomról, amely még nem érte el teljesen a klasszikus zene világát. Ezért az új ajtók megnyitásával izgalmas lehetőségek nyílnak meg, ami hihetetlenül izgalmassá teszi az elkövetkező éveket.

Az egyik számomra kedves téma, amelyről a konferencián szó esett, a klasszikus zenei metaadatok kérdése. Ez sok zenész számára talán homályosan és ismeretlenül hangzik, de alapvetően arról van szó, hogy hogyan találjuk meg a klasszikus zenei tartalmakat az interneten. Egy egyszerű példával szemléltetve: ha rákeresünk a Beatles "Let It Be" című dalára a legnépszerűbb videómegosztó platformon, pontosan azt a zenét találjuk, amit keresünk. Még az is lehet, hogy rádiós szerkesztésekkel vagy feldolgozásokkal találkozik, de maga a zene pontosan megvan. Ezzel szemben, ha beírja, hogy "Mozart A-dúr zongoraverseny", akkor három különböző zongoraverseny kilenc tételének véletlenszerű előadásainak százai között kell átnéznie.

Arról nem is beszélve, hogy a zene a nagy lemezkiadók adatbázisaiban van elszigetelve. Ez azt jelenti, hogy ezek a platformok lényegében csak a felhasználói felületen versenyeznek egymással. A klasszikus zenei videofelvételek szorosan kötődnek az őket létrehozó intézményekhez, ellentétben a hagyományos filmes médiatartalmakkal. Gyakorlatilag az ilyen tartalmakat világszerte előállító intézmények egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy műveiket fillérekért bemutassák ezeken a nagy platformokon, vagy sok esetben nem is engedik meg nekik.

Ma ér véget a Classical ME konferencia. Ha össze kellene foglalnia a tapasztalatait, milyen elvárásokkal érkezett a rendezvényre, és mit visz magával belőle?

Nagy örömmel érkeztem a konferenciára, mert az esemény nagyon közel áll a szívemhez. Ovidiu Andrișt több mint öt éve ismerem, és nagyra értékelem a rendezvényért végzett munkáját. Ez különösen fontos és személyes számomra, mert ismerem a rendezvény koncepcióját és későbbi megvalósítását.

Nagyon izgalmas volt megismerni az új romániai komolyzenei fesztiválok bevezetését. Betekintést nyertünk két rendkívül eredeti, egyedi ötleteken alapuló, hibátlanul kivitelezett rendezvénybe: Musica Ricercata és a Iași-i fesztivál. Kicsit elszomorodtam azonban, amikor a magyarországi hasonló fesztiválok lehetőségeiről, illetve azok támogatásáról és finanszírozásáról elmélkedtem. Személy szerint mélyen aggaszt, hogy Románia nemcsak az egy főre jutó GDP, hanem a komolyzenei teljesítmény tekintetében is megelőzött minket. Néhány évre visszatekintve ez nem feltétlenül volt így.