Zeneoktatási és ismeretterjesztési vezető, House of Music Hungary - Artemis Severinghaus

Kapcsolódó cikkek

Zeneoktatási és ismeretterjesztési vezető, House of Music Hungary - Artemis Severinghaus

Nekem is az első szó, ami a fejemben megjelent, az a digitalizáció volt, a második pedig, amit pedig utána hallottunk - hogy a lényleg az, mi az a fogódzkodó, amit tudunk adni valakinek ahhoz, hogy egy zenei program érthető legyen. És én lehet, hogy még egy lépéssel hátrébb lépnék: ugye én a Magyar Zene Házából jöttem, mi egy kicsit talán más helyzetben vagyunk, ugye mi egy olyan intézmény vagyunk, ahová bejönnek. Tehát nálunk a közönségszervezés úgy válik szét két részre, hogy van az első lépés: hogyan vesszük rá az embereket arra, hogy jegyet vegyenek hozzánk? Tehát mi az az első lépés, hogy egyáltalán, ha ránéznek egy program címre, akkor mitől mondják azt, hogy én erre szeretnék eljönni? A második lépés pedig az, hogy amikor már nálunk vannak, akkor melyek azok a lépések, azok a módok, amikkel ez a program érthető lesz, élvezhető lesz és élményt ad?

Én a zenepedagógiai csapatnak vagyok a szakmai vezetője, tehát én főleg ezekről a második részről és a praktikumról fogok tudni beszélni, de mielőtt jöttem, egyeztettem egy picit az értékesítés és a kommunikációs vezetőnkkel, pont azért, hogy kicsit így a nagyobb képre is úgy rá tudjunk nézni. És amit mi látunk elsődleges kihívásnak, az a közönségépítés szempontjából az, hogy a covid óta nagyon last minute kezdtek el vásárolni az emberek jegyeket. És hogy ez egy kifejezetten erős tendencia, ami miatt mi nagyon-nagyon sokszor elég magas pulzussal ültünk a házban egy-egy eseménynek az előző napján - amíg a koncert napján hirtelen befut nagyon sok vásárló. És hogy ezt egy nagyon erős változásnak éljük meg most így az elején. Mi mondjuk a Covid után indultunk, mint intézmény, de hát nyilván a kollégáim már előtte is ezen a területen dolgoztak, úgyhogy ők ezt mondják, hogy ez egy nagy változás mindenképpen. A másik pedig az, ami egy kommunikációs kérdés, hogy egy programcím milyen módon fogja meg azt a közönségszegmenst, akinek ez tetszeni fog, tehát hogyan tudjuk elnevezni ténylegesen azt a programot. És az az érdekes, hogy mi is abban balanszírozunk, amit említettél, hogy igyekszünk minél több crossovert és izgalmakat ajánlani - de közben egy olyan tendenciát is látunk, hogy amikor nagyon egyértelmű programokat ajánlunk, mint egy zongoraest, akkor arra elég hamar, arra úgy látjuk, hogy biztosabban mennek el a jegyek, mint mondjuk egy crossover programra. Lehet, hogy itt érdemes arra is egy icipicit kitérnem, hogy a mi programjainknak különböző területei vannak: van egy felnőtt ismeretterjesztő programunk, van felnőtt koncert programunk, a házban van egy múzeum is, illetve ezen kívül vannak családi programjaink, és vannak hozzánk látogató iskolás csoportok. Tehát azt is tudni kell, hogy és ezen kívül mindezeknek a csoportoknak szeretnénk mindenféle zenei stílusból ismereteket és élményeket átadni és - ez nagyon fontos része a missziónknak. Nagyon sokat kell azon gondolkodnunk, hogyan tudjuk a házat úgy kommunikálni a közönség felé, hogy aki esetleg egy elektronikus zenei koncertre eljön, ne ijedjen esetleg meg a barokk operagesztika workshopunktól sem, és tudjuk azt mondani, hogy mindegyik izgalmas.

Amit én, mint zenepedagógiai szakmai vezető tudok, amivel én a legtöbbet foglalkozom a házban, az az ismeretterjesztő tartalmaknak a hozzákapcsolása a zenei programokhoz. Nagyon szoros kapcsolatban vagyok a múzeumvezető kollégámmal, a programszerkesztő kollégákkal, és van egy nagyon intenzív együttgondolkodás annak érdekében, hogy megpróbáljuk azt belőni, hogy az a közönség, aki hozzánk látogat. Ahogy a kollégáim is említették: hogy milyen információra van szükségük, hogy az a zenei élmény egy kerek egészt adjon ki számukra. Amikor a Terry Riley In See című darabját játszották nálunk, ami egy minimalista darab, akkor azt elmondtuk előtte, hogy itt milyen zenei szegmensek lesznek. De azért abba olyan nagyon mélyen nem mentünk bele, hogy ez mitől különleges, hiszen pont azt a pontot próbáltuk így megtalálni, hogy még érdekes legyen az, ami elhangzik. Erre például kitaláltuk azt, hogy a közönség sétálhatott és járkálhatott a hangszerek között, hiszen ha minden hangszer ugyanazt játssza, elcsúsztatva, és így végig bele is nézhetnek egy picit a kottába, akkor látják, hogy az a kotta másmilyen, és akkor ettől az ismeretterjesztő élmény és a koncertélmény össze tudott állni egy egésszé.

Mi most ezeknek az eseményeknek az összefoglalására készülünk, mert novemberben lesz egy kimondottan ezeknek a programoknak a kommunikációjára és promótálására szolgáló esemény, egy showcase fesztivál, ahol kimondottan a zenei ismeretterjesztést vagy zeneközvetítést tartalmazó programoknak a bemutatása lesz nálunk. Kimondottan pont azzal a céllal - és itt egy ilyen harmadik bugyrot is kinyitnék - hogy az előadóművészek hogyan kommunikálnak az ő közönségükkel. Sokat dolgozunk együtt azokkal a művészeinkkel, akik jelentkeztek erre a programra, hogy segítsük őket abban, hogy megtalálják azt a közönséget, akihez valószínűleg a leginkább tud szólni az ő művészetük, az ő muzsikájuk. Mik azok az információk, mik azok a kérdések, gondolatok, amiket érdemes feltenni, feltenni a közönségnek, hogyan tudnak a közönségnek a valós élményeihez kapcsolódni?